Mindenekelőtt kezdjük a sportág számára oly nagyon örvendetes hírrel: immár hivatalosan is biztossá vált, hogy idén a tengerentúlon is megveti a lábát a ralikrossz, és augusztus 28-29., október 2-3. és november 6-7-i dátummal megrendezik az első három ralikrossz-versenyt az Amerikai Egyesült Államokban, egészen pontosan a New Jersey-i Motorsport Arénában. 

Mindezt J.B. Niday, az amerikai rali-bajnokság (Rally America) ügyvezető igazgatója jelentette be a hétvégi, angliai Európa-bajnoki futam helyszínén, egy hivatalos sajtótájékoztató keretében. Az amerikai álom tehát hamarosan valósággá válhat a sportág számára, melynek népszerűsége, ha az amerikaiak ezt igazán a fejükbe veszik (márpedig szavaikból ez derül ki), egy szempillantás alatt az egekbe szökhet a tengerentúlon, és így aztán Európában, netalántán világszerte is. 

Az amerikai X-Games- és driftbajnok, a világhírű Tanner Foust eddig mindössze egyetlen ralikrossz-versenyen vett részt életében (az idei portugál Eb-n), ám rögtön belehabarodott a sportágba, és a fejébe vette, minden tőle telhetőt elkövet, hogy a ralikrossz tökéletes amerikai propagátorává váljon. „

Már jó ideje nézegettem az európai ralikrosszról készült videófelvételeket az interneten, és meggyőződésem, hogy az amerikai nézők imádni fogják ezt a sportot, különösen a lebonyolítás rendszere miatt. Rengeteg akció rövid idő leforgása alatt, öt autó egyszerre a pályán négy körös futamok erejéig - ez kell a népnek!”- nyilatkozta Foust a Lydden Hill-i sajtótájékoztatón a média képviselőinek. 

J.B. Niday, az amerikai rali-bajnokság feje is hasonlóan biztos abban, hogy a ralikrossz egy pillanat alatt belopja majd magát nemcsak az amerikai szurkolók, de így a pálya tulajdonosok szívébe is. „Ez egy igazi eszelős motorsport, és ezt elmagyaráztuk az amerikai versenypályák tulajdonosainak is, akik imádták a sok rövid futam ötletét. Így nem számít, ha egy futam unalomba fullad, mert három perc múlva úgyis jön a következő, ami kárpótolhatja a nézőket. Ráadásul, nem is nagyon fordulhat elő, hogy egy ilyen futam unalmas legyen, mivel ezekkel az autókkal egyszerűen mindig akad valami akció a pályán”- lelkendezett Niday, aki ezután azt is elárulta, Foust mellett Travis Pastrana, Dave Mirra és Brian Deegan is biztosan a mezőnyt erősíti majd az első amerikai ralikrossz-versenyeken, de Robby Gordon is fokozott érdeklődést mutat az indulás iránt. 

A sportág számára örvendetes bejelentésre találóbb helyet nem is találhattak volna az amerikaiak az angliai Lydden Hillnél, a ralikrosszt ugyanis annak idején épp a britek hívták életre. Így találkozhatott a hétvégi Eb-futam helyszínén, egy helyen a ralikrossz múltja, jelene és jövője. 

Most következzék a jelen, azaz a 2010-es Európa-bajnoki sorozat harmadik futamának legfontosabb történései, kategóriánkénti felosztásban.  

Divízió 1.: 

A Lydden Hill-i hagyományoknak megfelelően, egyben a többi ralikrossz Eb-futamon megszokott gyakorlattól eltérően, a szombati és vasárnapi lebonyolítási rendszer helyett, vasárnap és hétfőn rendezték a 2010-es ralikrossz Európa-bajnoki sorozat harmadik, angliai futamát. A verseny programja vasárnap délután két szabadedzéssel és a hivatalos időmérő edzéssel vette kezdetét, majd az első előfutam-sorozattal folytatódott, ezután következett hétfőn a második és a harmadik előfutam-sorozat, majd a hab a tortán: a döntők. 

Tavaly 13 év kihagyás után került vissza ismét Lydden Hill a ralikrossz Eb versenynaptárába, és az 1996-os verseny után, 2009-ben is a svéd Kenneth Hansen diadalmaskodott a divízió 1. kategóriájában. Így a jelenlegi mezőnyből a mostani versenyt megelőzően ő mondhatta el magáról egyedüliként, hogy nyert már Eb-futamot a Lydden Hillen, a legfelsőbb géposztályban, ráadásul, nem is egyszer.    

Így aztán a mostani verseny talán legnagyobb kérdése az volt, vajon avat-e új lydden-i győztest a csúcskategória, és vajon mit tud majd kezdeni a pálya eddigi egyeduralkodója, a tizennégyszeres Európa-bajnok Hansen fiatal csapattársával, az abszolút hazai pályán (apja, a futamon szintén induló Pat Doran birtokában van az aréna) versenyző, és a legutóbbi, francia Eb-n őt legyőző Liam Doran ellen.  

További izgalmas kérdést jelentett a futam előtt, hogy képes lesz-e valaki megállítani az idén eddig az Eb-futamgyőzelmek tekintetében száz százalékos Michael Jernberget, és hogy vajon mit tud majd felmutatni a viadal két „sztárvendége”, az amerikai Tanner Foust, valamint a belgák legnagyobb ralis ásza, Francois Duval, akik egyaránt pályafutásuk második ralikrossz Eb-futamán álltak rajthoz. 

Az első nap abszolút főszereplője azonban nem az imént felsorolt versenyzők egyike, hanem a tavalyi bajnok Sverre Isachsen volt, aki vasárnap előbb az első szabadedzésen, majd a hivatalos időmérő edzésen és az első előfutam-sorozatban is a leggyorsabbnak bizonyult, így ő várhatta az élről a másnapi folytatást. Mögötte Liam Doran, Hansen, Jernberg, Foust volt a sorrend az első napot követően, míg a belga Duval egy abszolút tizedik hellyel nyitott Angliában. 

A második előfutam-sorozatban aztán Liam Doran villantott, és abszolút leggyorsabb idejével a pole pozícióért folyó csata eldöntését a harmadik előfutam-sorozatra halasztotta. Mögötte ezúttal az előző napi leggyorsabb, Isachsen végzett a második helyen, így mindkét versenyző egy első és egy második hellyel várta utolsó előfutamát. 

De az utolsó előfutam, kis híján egyben az utolsó futamot is jelentette a hazai kedvenc Doran számára, aki hatalmas bukásba keveredett a norvég Ludvig Hunsbedttel, és az esetnél annyira összetörte autóját, hogy a helyszínen mindenki egyből konstatálta: ebből már nem lesz versenyautó az A döntőre. Mindenki, kivéve Doran csapatát, a Kenneth Hansen Motorsport szerelőit, akik hihetetlen elánnal láttak munkához, és hatalmas erőfeszítéseiknek köszönhetően a fiatal pilóta Citroënje végül mégiscsak ott virított az A döntő rajtrácsán, egészen pontosan annak második rajthelyén. 

A pole pozíció Doran bukásának következtében kiélezett küzdelem nélkül hullott Isachsen ölébe, ám maga az A döntő már ismételten hatalmas csatát ígért a tavalyi bajnok, Isachsen, a hazai ifjú titán, Doran, valamint a Lydden Hillen eddig egyeduralkodónak számító Hansen között, aki a harmadik előfutam-sorozat megnyerésével a rajtrács harmadik helyére kvalifikálta magát. A negyedik helyről a svéd Stig-Olov Walfridsson, míg az ötödikről az amerikai Tanner Foust várhatta a startot, aki tehát élete második ralikrossz Eb-futamán máris egyenes úton kvalifikálta magát az A-döntőbe. A verseny másik vendégsztárjának, a raliból ismert Francois Duvalnak ez ugyan nem sikerült, ám végül ő is ott lehetett az A döntőben. A belga pilóta a negyedik rajtkockából kezdte meg a B döntőt, de remek taktikájának (rögtön az első körben kiment a Joker-körre) és elképesztő gyorsaságának köszönhetően végül megnyerte a futamot, és így feljutott az A döntő utolsó rajthelyére.

Mindennek a bajnoki éllovas Michael Jernberg örült a legkevésbé, aki hiába indult az első helyről a B döntőben, képtelen volt feljutni a végső fináléba, és az első két idei Eb-futam megnyerése után Angliában kénytelen volt beérni a kilencedik hellyel. Az A döntőnek végül csupán öt autó vágott neki, mivel Foust Fiestájában a rajt előtti gumimelegítés közben eltört az egyik féltengely, így az amerikai sajnos a végső „ereszd el a hajamban” már nem tudott részt venni. A rajtot a pole-ból induló Isachsen kapta el a legjobban, aki innentől kezdve egyszer sem nézett hátra, és magabiztosan zsebelte be idei első Eb-futamgyőzelmét, amivel ráadásul, Jernberg betlijének köszönhetően, egyből az élre állt a pontversenyben is. A dobogóra még a Hansen-csapat két pilótája állhatott fel, a rutinos Hansen lett a második, a fiatal Doran pedig a francia Eb-futam után hazai pályán is egy harmadik helyet ünnepelhetett.

A B döntőből feljutó Duval végül a negyedik helyen zárta élete második Eb-futamát, megelőzve az idén immár második A-döntőjét futó Walfridssont. Az összetettben Isachsen előnye 6 pont Jernberggel, és 11 pont Hansennel és Dorannal szemben, akik tehát azonos pontszámmal állnak három futam után.         

Divízió 1/A: 

Timur Timerzsanov az idei Európa-bajnokság első két futamán még régi, tavalyi építésű versenyautójával állt rajthoz, ám ennek ellenére a pontverseny éllovasaként érkezett a Lydden Hillre, ahol immár vadonatúj Renault Clióját terelgette. Az orosz pilóta nem is vesztegette idejét, egyből a lovak közé csapott. Az időmérő edzésen és az első előfutam-sorozatban is ő repesztette a leggyorsabb időt – apró szépséghiba, hogy utóbbi futamában kiugrott a rajtnál, és az ezért kapott három másodperces büntetés következtében csupán a negyedik helyen zárta a napot. Timerzsanov szokatlan hibájának köszönhetően végül a fiatal norvég Andreas Bakkerud örülhetett az első előfutam-sorozat megnyerésének, mögötte a cseh Zdenek Cermak lett a második, az orosz Ildar Rakmatulin a harmadik. 

Másnap, a második előfutam-sorozatban aztán Timerzsanov javított, és egy leggyorsabb idővel ismét bejelentkezett a pole pozícióért folyó küzdelembe, amit végül honfitársával, a harmadik előfutam-sorozatot megnyerő Ildar Rakmatulinnal szemben elbukott. Rakmatulin mellől a fiatal norvég Bakkerud várhatta az A döntő rajtját, míg mögülük a második sorból Timerzsanov és Cermak, a harmadikból a cseh Jaroslav Kalny és az idén harmadszor is a B döntőből feljutó orosz Eduard Leganov indulhattak. Közülük a cseh páros Cermak és Kalny egyből az első körben a Joker-kört választotta, ami nyerő húzásnak bizonyult. Miközben ugyanis a többiek elöl összevesztek az első helyen (Rakmatulin és Bakkerud össze is ütköztek, ami miatt utóbbi kiesett), és a folytonos csatákkal egymást lassították, addig ők hátulról a maguk tempójában szépen megkezdték a felzárkózást. 

A versenyt egészen az utolsó kör megkezdéséig a pole-ból induló Rakmatulin vezette, ám miután az orosz letudta kötelező egy látogatását a Joker-körön, csupán a harmadik helyre tért vissza, Cermak és a B döntőből feljutó Leganov mögé. A folytatásban a sorrend már nem változott, így Cermak okos taktikájának köszönhetően megszerezte pályafutása második Eb-futamgyőzelmét, míg a második helyen Leganov, a harmadikon Rakmatulin, a negyediken pedig Kalny futott be. Timerzsanov új versenygépe az A döntőben megadta magát, így ő végül (Bakkerudot megelőzve) az ötödik helyen zárta a versenyt, ám ezzel együtt is megőrizte vezető helyét a bajnoki tabellán, ahol a mostani győztes, Cermak jött fel mögé a második helyre.   

Divízió 2.: 

A másik két divízióhoz hasonlóan a hátsó-kerékmeghajtású autók kategóriájában is egy norvég versenyző zárta az élen az első napot Angliában, ám meglepő módon ezúttal nem a tavalyi bajnok Knut Ove Borseth és nem is Ole Kristian Nottveit szállította a részsikert az északi ország számára, hanem – a Borseth tavalyi autójával induló – Lars Oivind Enerberg, aki vasárnap az időmérő edzésen és az első előfutam-sorozatban is a leggyorsabbnak bizonyult. Hétfőn, a második előfutam-sorozatban Borseth, a harmadikban pedig az ír Derek Tohill futotta a leggyorsabb időt, és a pole pozíciót végül utóbbi szerezte meg Enerberg és Borseth elől.

Az élről rajtoló Tohill ezt követően egészen az utolsó kör megkezdéséig vezette az A döntőt, ám a Joker-körről egy hajszálnyival Borseth mögé tért vissza, így úgy tűnt, a norvég címvédő megőrzi idei száz százalékos mérlegét, és megszerzi zsinórban harmadik győzelmét. Ám Tohill másképp gondolta, még a leintés előtt visszaelőzte riválisát, és így bravúros küzdelemben megszerezte pályafutása második Európa-bajnoki futamgyőzelmét, az elsőt a hátsókerekes géposztályban. Az összetettben Borseth vezet Tohill és az ezúttal kölcsönautóval induló, és a negyedik helyen záró Nottveit előtt. Alig fél hét múlva, június 4. és 6. között Magyarországon, a nyirádi Eb-futammal folytatódik a 2010-es ralikrossz Európa-bajnokság, vagyis végre ismét élőben izgulhatják végig a magyar szurkolók a hihetetlenül látványos csaták tucatjait.     

Ralikrossz Eb-futam, Anglia, Lydden Hill, végeredmény: 

Divízió 1.: 

1. Sverre Isachsen (norvég, Ford Focus)
2. Kenneth Hansen (svéd, Citroën C4)
3. Liam Doran (angol, Citroën C4)
4. Francois Duval (belga, Ford Focus)
5. Stig-Olov Walfridsson (svéd, Renault Clio)
6. Tanner Foust (amerikai, Ford Fiesta)
7. Kevin Procter (angol, Ford Focus)
8. Jos Kuypers (olasz, Ford Focus)
9. Michael Jernberg (svéd, Skoda Fabia)
10. Pat Doran (angol, Ford Fiesta)

Divízió 1/A: 

1. Zdenek Cermak (cseh, Skoda Fabia) 
2. Eduard Leganov (orosz, VW Polo)
3. Ildar Rakmatulin (orosz, Renault Clio)
4. Jaroslav Kalny (cseh, Peugeot 206)
5. Timur Timerzsanov (orosz, Renault Clio)
6. Andreas Bakkerud (norvég, Peugeot 206) 

Divízió 2.: 

1. Derek Tohill (ír, Ford Fiesta)
2. Knut Ove Borseth (norvég, Ford Fiesta)
3. Roman Castoral (cseh, Opel Astra)  

Az összetett pontverseny állása 3 futam után: 

Divízió 1.: 

1. Sverre Isachsen (norvég, Ford Focus): 54 pont
2. Michael Jernberg (svéd, Skoda Fabia): 48 pont
3. Kenneth Hansen (svéd, Citroën C4): 43 pont
3. Liam Doran (angol, Citroën C4): 43 pont 

Divízió 1/A: 

1. Timur Timerzsanov (orosz, Renault Clio): 49 pont
2. Zdenek Cermak (cseh, Skoda Fabia): 45 pont
3. Ildar Rakmatulin (orosz, Renault Clio): 45 pont 

Divízió 2.: 

1. Knut Ove Borseth (norvég, Ford Fiesta): 57 pont
2. Derek Tohill (ír, Ford Fiesta): 47 pont
3. Ole Kristian Nottveit (norvég, Citroën Xsara / Mazda RX-8): 47 pont